A gumiabroncs-iparban főként kén{0}}tartalmú szilán kötőanyagokat használnak. A gumikeverés során a kén-tartalmú szilán kapcsolószer szerkezetében lévő alkoxicsoportok kémiailag kötődnek a szilícium-dioxid molekulákban lévő szilanolcsoportokhoz. A szilán kapcsolószer molekulák felhalmozódnak a szilícium-dioxid felületén, átalakítva a szilícium-dioxid felületét polárisról nem -polárisra, ezáltal javítva a szilícium-dioxid és a gumi kompatibilitását, és elősegítve a szilícium-dioxid diszperzióját a gumiban. A kén-tartalmú szilán kapcsolószer diszpergálószerként működik. A kötőanyagok hozzáadása a gumi vulkanizálása során javítja a gumikeverék vulkanizálási jellemzőit. A kén-tartalmú szilán kapcsolószerben lévő tetraszulfid vagy diszulfid kötések először a kénnel reagálnak, és poliszulfid kötéseket hoznak létre. A poliszulfid kötések felszakadása után részt vesznek a gumi vulkanizációs térhálósításában, vulkanizálási segédanyagként működnek.
Ily módon a kén{0}}tartalmú szilán kapcsolószer kémiailag köti össze a szilícium-dioxidot és a gumit, nagymértékben erősítve a köztük lévő kötőerőt. Következésképpen a gumikeverék modulusa, keménysége, kopásállósága, szakítószilárdsága, szakítószilárdsága egy adott nyúlásnál és szakítószilárdsága mind javul.
