Hidrolízis körülményei: Az X csoport hidrolíziséhez megfelelő mennyiségű vízre van szükség (általában víz hozzáadásával vagy nedves környezetben), de a túlzott vízmennyiség a kapcsolószer tönkremenetelét okozhatja az ön-kondenzáció miatt. A pH szabályozása szükséges (a legtöbb szilán stabilabb gyengén savas körülmények között).
Kezelési módszerek: Az eljárástól függően "előkezelési módszer" (először a szervetlen anyag felületének kezelése) vagy "közvetlen addíciós módszer" (a kapcsolószer szerves anyagba keverése) alkalmazható.
Adagolás: Általában a szervetlen töltőanyag adagjának 0,1-2%-a. A túlzott adagolás túl vastag határfelületi réteghez vezethet, ami ténylegesen csökkentheti a teljesítményt.
Összegzés: A szilán kapcsolószerek, mint "felületi hidak", nélkülözhetetlenek a modern anyagiparban. Teljesítményük optimalizálása (mint például a magas-hőmérsékletállóság és a multifunkcionalitás) továbbra is a kutatás egyik fő pontja, hogy megfeleljenek a nagyobb teljesítményű kompozit anyagok igényeinek.
